"A külsőmet most nem írnám le. Akármilyen borzalmakra is gondolsz, szorozd meg öttel! "
Nos a legtöbb könyvről jó véleményem van ezért nem lenne belőlem jó kritikus.:)
Nagyon tetszett nekem ez a könyv is mert szerintem a történet eléggé beleillik a mai világunkba s sokszor nem kell hozzá, eldeformálódó arc, elég ha bármiben különbözöl. Ha túl jól tanulsz rád aggatják, hogy stréber vagy, aki stréber általában visszahúzódó és nyilván a tanulásra koncentrál a suli ellógása és egyéb programok helyett így szinte esélye sincs beilleszkedni. Ha túl magas vagy az a gond, ha túl alacsony az, ha sokat beszélsz az, ha keveset az. Tudjuk, hogy megy ez az iskolákban és szerintem a felnőtt világban is jellemző csak már nem mondják egymás szemébe.
Tehát a történet szerint Auggie egy elég ritka betegségek összességében szenved ami miatt az arca torz. A szeme sokkal lejjebb van mint kéne, fülei nincsenek, furcsán eszik, mosolyogni sem tud úgy mint mi.
A könyvben egyébként a gyerekek elég sokszor Darth Sidious- hoz hasonlították.
A szülei otthon tanították őt, de aztán úgy gondolták, hogy már nem tudják a megfelelő tudást biztosítani neki, és talán jót tenne, ha iskolába menne. 5.-ik osztályban kezdene így nem ő lenne az egyetlen új gyerek talán nem csak rá koncentrálna mindenki. Auggustnak egyáltalán nem tetszik az ötlet, de aztán belemegy.
Nem szeretnék többet elárulni nektek, megéri ezt a könyvet elolvasni, mert nagyon szórakoztató s bár olykor szomorú is szerintem ennek pont így kell lennie. Nem az a tipikus könyv ami lehangol egész végig hanem az, ami 3 perc szomorúság után egyből bedob valami vicceset, hogy azért ne legyél annyira elkenődve.
Kifejezetten tetszett az is, hogy nem csak August szemszögéből ismerhettük meg a történetet, hanem a többi szereplőnek is adott 1-1 fejezetet az író amikor ők mondták el, hogy látják Auggie-t és azt ami körülötte történik.
Bár az eléggé zavaró volt, hogy az egyik kis srác fejezeténél nem ismertük a kis és nagy betűk használatát így konkrétan az egész annyira egyben volt írva pontok és mindenféle jelek nélkül, hogy már fogalmam sem volt mikor ér véget egy mondat amíg meg nem szoktam. :D
Összesítve tehát ez egy humoros, megható, szórakoztató és cuki történet. :)
5/5
Kedvenc idézetek a könyvből:
" - Apa! Kidobtad?
Végre a szemembe nézett és meglátta, milyen mérges vagyok.
- Auggie, nem bírtam tovább nézni, ahogy az a holmi elfedi az arcod. - suttogta esetlenül.
-Apa én szerettem azt a sisakot! Sokat jelentett nekem! Elképesztően kiakadtam amikor elveszett, emlékszel?
- Persze, hogy emlékszem Auggie - csitított lágyan. Auggie ne haragudj. Sajnálom. Egyszerűen ki nem állhattam, hogy az a dolog rajtad van, tudod? Szerintem nem tett neked jót.
Állandóan rajtad volt az a sisak. És az a nagy-nagy igazság, hogy hiányzott az arcod. Tudom, hogy te nem mindig szereted, de meg kell értened... Én szeretem. Szeretem az arcodat, Auggie, szívből és feltétel nélkül. Ezért nagyon fájt, hogy mindig eltakartad. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése