Ez a könyv az elengedésről szól. Összerakni újra egy életet, felállni a padlóról.
Nem szeretnék sok mindent elárulni, hiszen aki még most olvasná az első részt, az ne lásson spoilert így kérlek csak az első rész elolvasása után kattints a "Tovább olvasom" gombra. :)
Ez a könyv nekem valahogy nem volt az igazi, főleg, hogy ritkán szól egy történet két szerelem megéléséről is. Amennyire imádtam az első részt pont annyira untam a másodikat. Valahogy ösztönösen az első mindent elsöprő szerelem fog meg minket mint olvasót és habár tudjuk, hogy ha tovább kell lépni akkor bizony tovább kell, és megértjük mégis valahol ott motoszkál az agyunkban, hogy ennek nem így kellett volna lennie.
Habár bele sem tudok gondolni mit tennék ha én lennék az ő helyzetében azt hiszem nem élném túl. Talán mint egy óvodás gyerek toporzékoltam volna Will előtt sőt bömbölve üvöltve könyörögtem volna, hogy ne tegye ezt vagy talán még ha ez nem is szép dolog, megmondtam volna, ha ezt teszi akkor én is ezt teszem mert nélküle nem akarok itt maradni.
Nos ehelyett Lou sokkal inkább felnőttek módjára viselkedett és egy kis durcáskodás után elfogadta Will döntését. (Innen is látszik, hogy milyen erős nő no nem úgy mint én.) :D
A könyv elejénél nekem beugrott egy másik story filmes részlete, amikor a Twilightben Edward úgy dönt elhagyja Bellát, és Bella majd belebolondul, csak ül a széken és bámul maga elé hónapokig és közben megy a szomorú zene amitől még jobban sajnálod és nem érzi úgy, hogy bármi értelme lenne az életének.
Lou nagyjából ugyanezt éli át, a csodálatos hónapok után amit együtt eltöltöttek, csak a hiány marad.
Egy baleset miatt haza kell költöznie így mondhatni ugyanott tart, mint mielőtt megismerte Will-t. Mintha a mennyben lett volna egy darabig aztán vissza küldték volna szenvedni. Vagy mintha az egészet álmodta volna, aztán felkel és minden ugyanolyan kivéve azt a szörnyű fájdalmat amit a gyomrában, a szívében, a torkában egyaránt érez.
Hiába a családi ház és a szülői vigasztalás nem tudja feldolgozni a történteket így úgy dönt elmegy egy úgynevezett "Tovább lépők" terápiás csoporthoz.
Új ismeretségre tesz szert és idővel úgy tűnik, hogy az idő enyhíti a fájdalmat és talán elkezd újra élni, ahogy Will kérte tőle a búcsúlevelében.
De nem hagyhatjuk ezt a történetet ilyen sablonosan véget érni, ugyanis Will múltjából valaki felbukkan Lou életében aki teljesen megkavarja az egészet.
Ki ez az idegen? Rátalál Loura újra a szerelem? Eléri őt a boldogság?
Ajánlom nektek ezt a könyvet, mert attól független, hogy nem sorolható a kedvenceim közé lehet csak azért, mert picit mérges vagyok a "nem happy end" történetekre bár valahogy ennek ellenére még is szeretem őket.
5/3
Kedvenc idézetek:
" A csoportban azt tanultuk, hogy a depresszió kedveli a légüres teret. Sokkal jobb, ha csinál valamit az ember, vagy legalább tervezget. Olykor megesik, hogy a boldogság illúziója észrevétlenül megteremti a boldogságot. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése